Minek kell még egy alapítvány?

A Tűzvonal Alapítvány létrehozásával kapcsolatban bizony kaptam jót is rosszat is. Sajnos rosszat többet:

dobri6

– “Csináltál magadnak egy alapítványt”

– “Nem kellene játszanod az elnökösdit”

– “Miért vállalsz még több terhet magadra?” …

Ha nem lett volna elég mély és határozott motivációm ezzel kapcsolatban, már az elején feladtam volna. Mondjuk az ügyvéd keresésnél. De nem csak, hogy áttanulmányoztam az ide vonatkozó jogszabályokat, a szükséges dokumentum tervezeteket, mintákat, megkerestem a megfelelő személyeket, akik segíthetnek, hanem meg is terveztem az alapítvány arculatát, megfogalmaztam az elképzeléseket, terveket, elindítottam a marketinget, és mindent megtettem amit tudtam. Hogy miért?

Aki ismeri az életemet az tudja, hogy én aztán igazán tudom milyen szegénynek lenni. Sok év telt el azóta, hogy a hentesnél a kutyáknak félredobott maradékot kértük el és főztük meg, de még mindig nem felejtettem el, honnan jöttem. Ezért is fogok, a „Tűzvonal Alapítvány” elnökeként segíteni azoknak, akik olyan nehéz helyzetben vannak, ahol én is voltam. Nem volt könnyű életem, de sok csodát tapasztalhattam meg az éveim során, melyeket tudom, hogy Istennek köszönhetek.

Ezeket sosem fogom tudni meghálálni neki, de ez az alapítvány azért jött létre, hogy hirdesse Isten jóságát, hatalmát és szeretetét mindazokkal a dolgokkal, melyeket tesz. Segíti a szegényeket, a bajba jutottakat, a reményt vesztett embereknek reménységet, szeretetet hirdet kiadványok, rendezvények, előadások segítségével stb. Én úgy gondolom ez tetszik annak az Istennek, aki annyit segített rajtam, és annyira türelmes volt velem.

Ez az elsődleges motivációm, és én emberileg megteszem amit tudok, ha pedig tetszik Istennek a munkám, Ő adja hozzá az áldását, és ez sok-sok embernek fog örömet okozni.

Vélemény, hozzászólás?